Másnap reggel a konyhában találtam. Reggelit készített, mintha minden ugyanúgy menne tovább. De bennem már minden máshol volt. Odamentem, átöleltem, és visszasúgtam ugyanazt, amit tőle kaptam:
„Én is szeretlek. Sajnálom.”
Akkor értettem meg, hogy a megbocsátás ritkán nagy gesztus. Sokkal inkább egy csendes pillanat, amikor elengedjük az egónkat, és visszanézünk a másik szemébe. Egy házasságban nem az számít, hogy elkerüljük-e a konfliktusokat — mert nem fogjuk — hanem az, hogy mindig, minden vita után visszataláljunk egymáshoz.
