A piszkos edények pszichológiája

„már megint ilyen vagyok”
„normális ember ezt nem hagyja így”
„hogy jutottam idáig?”

A szégyen beszűkíti a cselekvést. Nem mozdít, inkább a földbe döngöl. A bűntudat néha cselekvésre sarkallhat, de a szégyen inkább azt súgja, hogy te magad vagy a baj. És ha az ember úgy érzi, ő maga a hiba, nehezebben hiszi el, hogy képes rendet tenni.

A jutalmazás hiánya

Az agy imádja a jutalmat. A mosogatás viszont vacak üzlet ebből a szempontból.
Megcsinálod, és mi lesz? Semmi extra. Tiszta lesz. Aztán pár óra múlva újra koszos. Olyan, mint havat lapátolni hóesésben. Nem csoda, hogy az ember lelkesedése nem az eget verdesi.

A modern világ ráadásul tele van sokkal erősebb ingerjutalmakkal. Telefon, videó, zene, játék, görgetés, üzenetek, azonnali dopamin minden bokorban. Ehhez képest a mosogatás olyan, mint amikor egy mai embernek azt mondod, hogy szórakozásból nézze a falat húsz percig. Nehéz eladni.

Ezért a piszkos edények egy része egyszerűen az ingerpiac veresége. Az unalmas, ismétlődő, szükséges feladatok harca a színes, gyors, jutalmazó ingerekkel szemben. És hát valljuk be: az algoritmusok ellen egy zsíros serpenyő ritkán nyer.

For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.