A sorrend, amit kevesen használnak, pedig működik
A klasszikus panírozási sorrendet mindenki ismeri, mégis sokan ösztönösen variálnak rajta. Ebben az esetben azonban pont az számított, hogy tudatos döntés állt mögötte. A hús először zsemlemorzsába került, csak ezután a tojásba, majd újra a morzsába.
Ez a megoldás elsőre szokatlannak tűnhet, de a gyakorlatban stabilabb kérget ad. A morzsa így jobban tapad, a tojás nem áztatja el azonnal, a külső réteg pedig sütés közben egyenletesebben pirul.
Az eredmény nem látványos trükk, inkább egy olyan állag, amit evés közben vesz észre az ember. A bunda nem esik le, nem válik el a hústól, és harapáskor határozott, mégsem kemény.
Apró konyhai szokások, amelyek sokat számítanak
A sütésnél sincs szükség túlzásra. Az olaj hőmérséklete gyakran az a pont, ahol elcsúszik a történet. Ha túl forró, a panír gyorsan barnul, miközben a hús belül még bizonytalan. Ha túl hideg, megszívja magát zsiradékkal, és elnehezül.
A közepes hőfok, a türelem és az egyenletes forgatás sokkal többet ér, mint a kapkodás. Sütés után pedig nem érdemes azonnal tálra tenni a szeleteket. Egy rövid pihenő papírtörlőn segít megszabadulni a felesleges olajtól, anélkül hogy a ropogósság bánná.
Egy másik bevett, bár nem kötelező lépés a tejben való előáztatás. Fokhagymával kiegészítve sokaknál bevált módszer, amely a húst omlósabbá teszi. Itt sem szabályról van szó, inkább lehetőségről, amit mindenki a saját ízlése szerint használhat. Amióta ezt a szemléletet követem, a rántott hús körül mindig több a kérdés, mint a maradék. Nem azért, mert titkos recept lenne mögötte, hanem mert a megszokott lépések mögé egy kis figyelem került. És néha ennyi éppen elég ahhoz, hogy egy ismerős étel újra izgalmassá váljon.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
