A magyar adórendszer egyik legnagyobb ellentmondása
A magyar adópolitika egyik leglátványosabb sajátossága, hogy nem egyetlen logika mentén épül fel. A társasági nyereségadó nagyon alacsony, az általános forgalmi adó viszont rendkívül magas. Ez azt jelenti, hogy Magyarország a vállalati profit közvetlen adóztatásában kifejezetten versenyképes képet mutat, miközben a fogyasztás adóztatásában kimagaslóan erős állami bevételi pozíciót tart fenn.
A 9 százalékos társasági adó az Európai Unióban a legalacsonyabb, miközben a régiós átlag nagyjából 20 százalék körül mozog. Ez papíron egyértelmű előnynek tűnik: a befektetők számára vonzó lehet egy olyan ország, ahol a vállalat nyereségét kisebb kulcs terheli, mint a legtöbb versenytársnál. Csakhogy a Forvis Mazars szakértői értékelése alapján az adóverseny nem egydimenziós. Nem elég csak a névleges kulcsokat nézni, mert a befektetők számára legalább ennyire fontos a kiszámíthatóság, a különadók rendszere, az adminisztrációs teher, a munkaerőköltség, a helyi adók szerkezete és az is, hogy egy ország mennyire stabil szabályozási környezetet kínál.
A magas áfa ezzel szemben a fogyasztókat és közvetve a teljes gazdaságot érinti. A 27 százalékos általános áfakulcs az EU legmagasabbja, miközben a régiós átlag nagyjából 20 százalék körül alakul. Ez a szerkezet azt eredményezi, hogy Magyarországon az állam jelentős bevételeket szerez a fogyasztáson keresztül. A magas áfa ugyan költségvetési szempontból erős bevételi lábat jelent, de társadalmi oldalról vitatott, mert arányaiban nagyobb terhet jelenthet az alacsonyabb jövedelmű háztartásoknak, amelyek jövedelmük nagyobb részét költik el mindennapi fogyasztásra.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
