„Anya… menj ki a tornácra.”
Értetlenül kinyitottam az ajtót. A lábtörlő mellett egy szépen becsomagolt doboz várt, rajta az unokám kézírásával: A Nagyinak. Reszkető kézzel bontottam ki. Bent az albumom volt — de kiegészítve.
Új oldalakat tett bele.
A saját emlékeit ragasztotta az enyémek mellé: mozijegyeket, gyerekkori rajzokat, egy préselt virágot, apró firkákat, sőt egy fotót kettőnkről, amit nem is tudtam, hogy megőrzött. A gondosan megtöltött lapok közt mindenhol ott volt az ő szeretete, válaszként az én üzeneteimre.
Az utolsó oldalon nagy, szép betűkkel ez állt:
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
