Anya nem egyik napról a másikra tűnt el mellőlem.
Lassan halványult. Csendben. Szinte udvariasan. Mintha valaki napról napra egy kicsit lejjebb vette volna a fényt körülötte.
Először csak apróságok voltak. A kulcs a fagyasztóban. Elfelejtett időpontok. Kétszer elmesélt történetek, ugyanazzal a kedves mosollyal. Nevettünk rajta. Azt mondtuk, ez belefér. Az ember nem lesz fiatalabb, gondoltuk.
Aztán jött egy délután, amikor sokáig nézte az arcomat. Óvatosan, bizonytalanul.
– A szomszédban lakik? – kérdezte.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
