A lányom a vasárnapi asztalnál közölte, hogy „ehetetlen” a főztöm, és inkább étterembe mentek volna – a férjem ekkor felállt, fogta a lányunk tányérját, és olyat tett, amitől megfagyott a levegő

Azon a hétvégén különösen ki akartam tenni magamért. Szilvia régen imádta a kacsasültet párolt káposztával, így a piacon megvettem a legszebb húst, pedig fájt érte a szívem, mert az eheti gyógyszerkeretemből kellett elvennem. Két napig álltam a konyhában, hogy minden tökéletes legyen: húsleves gazdagon, kacsa, házi krémes. A derekam úgy fájt, hogy alig bírtam felegyenesedni.

Amikor megérkeztek, Gábor azonnal leült a kanapéra a telefonját nyomkodni, Szilvia pedig fintorogva nézett körbe. Amikor kitálaltam, ahelyett, hogy jó étvággyal nekiláttak volna, megkezdődött a kritizálás. Szilvia a villájával piszkálta a húst. – Anya, ez a leves tiszta zsír, a kacsa meg rágós. Mondtam már múltkor is, hogy mi egy ideje diétázunk, nem eszünk ilyen nehéz dolgokat! Tényleg képtelen vagy odafigyelni ránk?

A torkomat valami iszonyatos gombóc szorította el. – Kislányom, tegnap hajnal óta főzök… ezt szeretted régen. A kis nyugdíjamból vettem, hogy örömet szerezzek – suttogtam, és éreztem, hogy kicsordul a könnyem. De őt ez nem hatotta meg. Arrogánsan hátradőlt a székén. – Akkor inkább ne főztél volna! Csak elrontod a vasárnapunkat ezzel a nehéz, ódivatú kajával. Úgy fáj utána a gyomrom. Legközelebb inkább egy jó étterembe megyünk, ott legalább kiszolgálnak rendesen, és azt kapom, amit kérek.

Tibor, aki addig egyetlen szót sem szólt, és csak némán hallgatta a lánya méltatlankodását, lassan letette a villát. Felállt az asztalfőtől. Az arca olyan volt, mint a vihar előtti csend. Odalépett Szilvia mellé, és egy határozott mozdulattal kihúzta a teli tányért az orra alól. – Apa, mit csinálsz?! – hápogott Szilvia megrökönyödve.

For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.