– Kiszolgállak – mondta Tibor jéghideg hangon. – Mivel éttermi kiszolgálást vársz a saját anyádtól, aki a beteg derekával napokig állt a tűzhely mellett, hogy te jól lakj.
Tibor megfogta a tányért, elsétált vele a konyhai szemeteshez, és az egész drága kacsasültet, amit a gyógyszerpénzemből vettem, beleborította a kukába. Szilvia és a férje tátott szájjal, döbbenten nézték. Tibor visszasétált az asztalhoz, de nem ült le. Egyenesen a lánya szemébe nézett. – Az az étterem, amiről beszélsz, két utcával lejjebb van. Nyitva vannak. Vegyétek a kabátotokat, és menjetek oda. Ott kritizálhatod a pincért, mert őt azért fizetik. Az édesanyád viszont nem a cseléded. Ő szeretetből főzött neked. De aki ezt a szeretetet sárba tiporja, az az én asztalomat nem üli meg.
– Apa, te most tényleg elzavarsz minket? – kérdezte Szilvia elcsukló hangon. – Nem zavarlak el. Csak megadom a lehetőséget, hogy olyan helyen egyél, ami megfelel a magas elvárásaidnak. Kifelé.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
