Néma csendben öltöztek fel. Gábor még sosem látta ilyennek az apósát, egy pisszenés nélkül húzta fel a cipőjét. Amikor becsukódott mögöttük az ajtó, leültem a székre, és zokogásban törtem ki. Tibor odajött, átölelt, és csak annyit mondott: „Soha többé nem hagyom, hogy bárki, még a saját gyerekünk is, így beszéljen veled.”
Két hétig nem beszéltünk. Aztán egy csütörtök délután megállt az autójuk a ház előtt. Szilvia egyedül jött be. Egy hatalmas kosár volt a kezében, tele különleges teákkal, a kedvenc kávémmal és gyümölcsökkel. Sírva kért bocsánatot. Rájött, hogy a világ összes menő étterme sem tudja pótolni azt a tányér levest, amit az édesanyja tesz elé. Azóta, ha jönnek, ő áll be mellém a konyhába segíteni, és az asztalnál soha többé nem hangzik el egyetlen kritika sem.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
