Most már mindenki minket nézett. Karla megpróbált védekezni, hogy pletykát csinálnak színházzá. Az igazgató viszont kimondta, hogy már az is kegyetlen, ha valaki kinevet egy gyereket egy ilyen ruha miatt. De még rosszabb, ha ezt az teszi, aki közben a gyerekeknek szánt pénzt irányítja.
Karla felcsattant.
„Nem vádolhat meg semmivel.”
Ekkor egy férfi kilépett az egyik oldalról. Homályosan ismerős volt, apu temetéséről rémlett. Azt mondta, ő tud tisztázni pár dolgot.
Egy tanár adott neki egy tartalék mikrofont. Bemutatkozott, ő volt az ügyvéd, aki anyu hagyatéki papírjait intézte. Elmondta, hónapok óta próbál választ kapni a gyerekek vagyonkezeléséről, de csak halogatást kapott. Azért vette fel a kapcsolatot az iskolával, mert aggódott.
A suttogás felerősödött.
Karla azt sziszegte, hogy ez zaklatás.
Az ügyvéd ránézett.
„Nem, ez iratok kérdése.”
Az igazgató ekkor olyat tett, amit sosem felejtek el. Felém fordult, és megkért, hogy menjek fel a színpadra.
Reszketett a lábam. Tessa megszorította a kezem, és finoman előretolt.
Felléptem. A terem elmosódott, csak a fényeket éreztem.
Az igazgató most kedvesen mosolygott.
„Mondd el mindenkinek, ki készítette a ruhádat.”
Nagyot nyeltem.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
