„Azt hiszed, nyertél?” csattant fel. „Szörnyet csináltál belőlem.”
„Ezt te csináltad magadnak” mondtam.
Aztán Noéra mutatott.
„Te meg, te kis sunyi… ezzel a varrós hülyeséggel.”
Noé összerezzent.
Viszont most először egy év után nem hallgatott el.
Elém állt, és azt mondta:
„Ne hívj így.”
Karla felnevetett.
„Vagy mi lesz?”
Noé hangja remegett, de végigmondta.
„Semmi. Pont ez a lényeg. Azért csinálod, mert azt hiszed, senki nem állít meg.”
Karla közbevágott volna, de Noé ráemelte a hangját.
„Kinevettél mindent. Anyut, aput, engem, amiért varrok. Őt is, mert akart egy normális estét. Csak veszel és veszel, aztán megsértődsz, ha valaki észreveszi.”
Soha nem hallottam így beszélni.
Karla rám nézett.
„Hagyod, hogy így beszéljen velem?”
„Igen” mondtam.
Ekkor kopogtak.
Az ügyvéd állt az ajtóban, mellette Tessa anyukája. Egyenesen az iskolából jöttek.
Az ügyvéd közölte, hogy az esti kijelentések és a korábbi aggályok miatt a bírósági felülvizsgálat idején nem maradhatunk támogatás nélkül, és nem hagynak minket egyedül Karlával, amíg átnézik a gyámságot és az alapot.
Karla csak bámult.
Tessa anyukája elment mellette, mintha ott se lenne, és ránk szólt:
„Pakoljatok egy táskát.”
Úgy is tettünk.
Három hét múlva Noéval a nagynénénkhez költöztünk. Két hónap múlva Karlától elvették az irányítást a pénz felett. Küzdött érte, de elveszítette.
A ruha most a szekrényemben lóg.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
