Nem tett feltételeket.
Most, amikor végigsétálok a campuson, viszem magammal. Minden lépésben ott van, minden előadáson, minden vizsgán. Mert ami nekem siker, az neki is járna.
Már nem a nővéremet utálom.
Azt az embert utálom, aki akkor voltam, és aki nem látta meg, mit jelent ő valójában.
Nem volt műveletlen. Nem volt vesztes. Ő volt az, aki tanított, mégpedig úgy, hogy nem is akart tanítani. Áldozatot hozott, amikor senki sem tapsolt. Szeretett, amikor én nem érdemeltem meg. Ő őrizte a jövőmet, miközben a sajátját félretolta.
A sírkövén a neve áll.
Bennem viszont egy mondat marad, ami mélyebbre van vésve bármilyen kőnél: ő mindent nekem adott, én pedig túl sokáig semmit sem adtam vissza.
A múltat nem tudom átírni.
De élhetek úgy, hogy méltó legyek arra, amit értem tett.
Ez maradt az egyetlen kapaszkodóm.
