Az edények különleges helyet foglalnak el az otthoni rendetlenségben.
A ruhát még be lehet dobni egy sarokba. A papírokat át lehet tenni egyik kupacból a másikba. De a piszkos edény szem előtt van, szaga lehet, helyet foglal, és folyton emlékeztet arra, hogy valami befejezetlen maradt. Ezért a mosatlan az egyik legerősebb hétköznapi stresszszimbólum.
Minden egyes tányér egy mini történet. Valaki evett, ivott, elfáradt, továbbment. A tevékenység egyik fele lezárult, a másik fele ott maradt. Ez a félbehagyottság pszichológiailag terhelő. Az agy ugyanis nem szereti a nyitott hurkokat. Amit nem fejeztünk be, az a háttérben tovább zúg, mint egy rosszul lehalkított rádió.
Ezért van az, hogy sok ember nem is a mosogatást utálja igazán, hanem azt az érzést, amit a mosatlan kivált belőle. A látványt. A bűntudatot. A nyomást. A „már megint” gondolatot.
A halogatás lelki mechanizmusa
A piszkos edények felhalmozódása gyakran a halogatás egyik legbanálisabb, mégis legőszintébb formája.
És a halogatás nem mindig arról szól, hogy az ember nem akar megcsinálni valamit. Sokszor arról szól, hogy nem akarja átélni azt az érzést, ami a feladathoz kapcsolódik.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
