A mosogatás unalmas. Ismétlődő. Nem látványos. Nem ad azonnali dicsőséget. Nem tapsol meg érte senki. Nem lesz belőle előléptetés, diploma, szobor a főtéren. Olyan feladat, amely szükséges, de látszólag hálátlan. Ezért az agy könnyen keres helyette bármi mást. Egy videó. Egy telefonnyomkodás. Egy „majd később”. Egy „előbb csak leülök öt percre”, ami aztán átfordul egy órába.
A gond ott kezdődik, hogy a halogatás rövid távon megkönnyebbülést ad, hosszú távon viszont terhet növel. Egy tányérból három lesz, háromból nyolc, nyolcból már egy olyan látvány, amitől az embernek elmegy az életkedve is. Vagyis a pillanatnyi menekülés végül nagyobb stresszt termel, mint maga a feladat lett volna.
Ez a halogatás klasszikus csapdája:
nem a munkát kerüljük, hanem a munkával járó rossz érzést.
Csakhogy ezzel kamatos kamattal vásárolunk magunknak még rosszabb érzést későbbre.
A mentális túlterheltség jele
Van, amikor a piszkos edény nem lustaság, hanem kimerültség.
Amikor valaki mentálisan túl van terhelve, az agya priorizál. A túlélést választja, nem a csillogó mosogatót. Ilyenkor az alapvető döntések is nehezebbé válnak. Az ember dolgozik, hazajön, intézi a gyereket, telefonál, problémát old meg, szorong, tervez, túlél. És mire odaér a nap végére, hogy „na, most még elmosogatok”, belül már nincs kapacitása.
Kívülről ez úgy nézhet ki, hogy „miért nem volt képes rá?”.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
