Egy apró figyelmesség, ami az egész estét megváltoztatta

A vacsora, ami végül nem a borravalóról szólt

A feleségemmel egyszer beültünk vacsorázni egy étterembe, ahol már az elejétől látszott, hogy akadozik a kiszolgálás. Nem volt kifejezetten katasztrofális az este, de minden egy kicsit lassabban, darabosabban működött, mint kellett volna.

A vacsora végén adtam egy 10 százalékos borravalót, majd elindultunk kifelé. Ekkor a pincérnő utánunk szólt, élesen és sértetten: „Ha nem tudnak rendesen borravalót adni, ne járjanak étterembe!”

A feleségem azonnal felháborodott, és rögtön azt mondta, hogy ezt jelentenem kellene a főnökének. Én csak elmosolyodtam, és annyit feleltem: „Figyeld meg, mit csinálok.” Aztán visszamentem.

Nem azért mentem vissza, hogy panaszkodjak, hanem azért, hogy négyszemközt beszéljek a vezetővel. Elmondtam neki, hogy a kiszolgálás nekem nem tűnt hanyagnak, inkább túlterheltnek. Hozzátettem azt is, hogy a pincérnő fáradtnak és zaklatottnak látszott, mintha nemcsak a munka súlyát cipelné azon az estén.

A menedzser nagyot sóhajtott, majd bevallotta, hogy a lány magánéleti gondokkal küzd, és ráadásul az a hét különösen zsúfoltra sikerült. Megköszönte, hogy nyugodtan szóltam, és nem dühösen támadtam rájuk.

Ahogy visszaindultam az ajtó felé, megláttam a pincérnőt. Idegesen törölgette az egyik asztalt, és látszott rajta, hogy a fejében már kész a jelenet, amit szerinte a főnöke mindjárt le fog játszani vele.

For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.