Később aztán az este végre valódi lett. Nem tökéletes, nem filmes, de őszinte. Beszélgettünk, egymás szavába vágtunk, és már még az első rész kellemetlenségén is tudtunk nevetni. A korábbi feszült csendek eltűntek, helyettük csak sima csendek maradtak. Két ember ült egymással szemben, hamburgert evett, és végre kimondta, amit gondolt.
Ha visszanézek erre az egészre, a valóságban semmi nem változott meg körülöttünk. Ugyanaz az étterem volt, ugyanaz az étel, ugyanazok az emberek. Csak épp már nem találgattuk egymás gondolatait, hanem elkezdtük kimondani őket.
Ami majdnem teljes kudarcnak tűnt, végül valami egészen mássá vált. Nem azért, mert minden tökéletes lett, hanem mert őszinte lett. Furcsa módon talán jobb is volt, hogy ilyen rosszul indult. Volt mihez áttörnünk, volt honnan elindulnunk. Ettől az egész kapcsolat sokkal inkább kiérdemeltnek érződött, nem pedig véletlennek. Zavaros volt, egy kicsit kínos is, és nagyon emberi. Őszintén? Nem változtatnék rajta semmit.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
