Ő csak vigyorgott.
– Semmi különös. Kenyér, egy kis tegnapi cefrés lé… teljesen átlagos.
Persze nem voltunk mi sem naivak. Tudtuk, hogy valamit nem mond el. A horgász olyan, mint a gombász: a jó helyet és a titkait nem osztja meg senkivel.
Évek teltek el. Józsi továbbra is zsákszámra fogta a halat, mi pedig csak néztük. Már viccelődtünk is vele, hogy biztos valami külön megállapodása van a halakkal.
A felesége közben csendes, dolgos asszony volt. Kati néninek hívták. Alacsony, erős asszony volt, akinek mindig heringszag lengte körül az udvarát. Nála minden működött: a kert, a tyúkok, a sparhelt, még a ház körüli apróságok is katonás rendben mentek.
Józsi horgászatát is teljesen természetesen kezelte. Néha még az etetőanyag összeállításában is segített neki. Sokszor ő maga keverte be.
– Rakj még bele egy kis sót – mondogatta. – És jól keverd át.
Mi persze nem tulajdonítottunk ennek jelentőséget. Egy asszony segít a férjének, ebben semmi furcsa nincs.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
