Aztán egyszer minden kiderült.
Egy nyári délután ültünk a folyóparton. Ott voltam én, Józsi meg még két haver. Bedobtuk a botokat, beetettünk, aztán csak vártunk. Nálam semmi. A Pistinél semmi. Józsinál meg már a második hal ficánkolt a haltartóban.
– Ez egyszerűen nem lehet igaz! Mutasd már meg azt az etetőt!
Józsi először csak legyintett. Aztán talán jó kedvében volt, mert odanyújtotta a vödröt. Beleszagoltam, és majdnem leestem a székről.
Furcsa szaga volt. Nem mondanám büdösnek… de valami nagyon különös érzés társult hozzá. Egyszerre volt kellemes is meg nem is.
– Ebben van valami furcsa – mondtam neki.
Józsi csak megvonta a vállát.
– Kati keverte reggel. Én rá sem néztem igazából.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
